A Gestalt alternatív terápiás irányzatként van jelen szerte a világon, amelyet Fritz és Laura Perls, illetve Paul Goodman számos forrást (fenomenológia, egszisztencializmus, Gestalt-pszichológia, pszichoanalízis, mezőelmélet, zen-buddhizmus) felhasználva alkotott meg a 20. század derekán. A felsorolásból is kitűnik, hogy a Gestalt-terápiának csak az egyik eleme a talán ismertebb Gestalt-pszichológia (alaklélektan), ami az észleléssel foglalkozott az 1920-as években Németországban.

A Gestalt-terápia abban segít az embereknek, hogy gazdagabb és élvezetesebb életet éljenek, tisztábban lássák a helyzetüket, felfedezzék lehetőségeiket, és felelősséget vállaljanak azért, hogy ezekkel a lehetőségekkel éljenek is – azaz felelősséget vállaljanak a boldogságukért. Fókuszában az itt-és-most megélt tapasztalat áll – tiszteletben tartva azt, hogy ahányan vagyunk, annyiféle valóságot élünk meg. A terapeuta nem objektív szakértőként vesz részt a folyamatban: a terápia fontos eleme a terapeuta-kliens között kialakult kapcsolat, ami ebben a kapcsolatban megjelenik, és az a folyamat, ahogyan ezt közösen létrehozzák. A hagyományos terápiáktól abban is különbözik, hogy a hangsúly nem (csak) a verbalitáson van, dolgozik a testtel, mozgással, úgynevezett „kísérletekkel”, azaz nem csak beszélünk róla, hanem ki is próbáljuk, meg is éljük itt-és-most. A kliens által hozott témákra nem betegségként vagy megoldandó problémaként tekint, hanem jelenségként, és azt keresi, hogyan vesznek részt a rendszer különböző elemei ennek a jelenségnek a létrejöttében – tehát nemcsak az egyént vizsgálja, hanem rendszerszemléletben gondolkodik.